Élelmiszersegély-csomagot osztogattak Gútán a rászorulóknak. Egészen jelentős mennyiségű, húsz kiló simalisztet és húsz kiló száraztésztát (szlovák rizs és „csőtészta”), s egy darabig nem kell éhezniük a rászorulóknak. Annak rendje és módja szerint az Európai Únió által támogatott segélycsomagot végre megkaparinthatták az arra jogosultak, mert kritériumhoz kötötték, ki az, aki rászorul és ki az, aki elél nélküle is. A Biofeed vállalat udvarán szépen elkezdték szétosztani a csomagokat, mint ahogy más sem, ez sem ment zökkenőmentesen, hiszen az igénylők igencsak hangoskodva és követelőzve előzték meg az addig békésen álldogáló igénylőket. A városi rendőrség jelen volt és figyelt a rendre. Remélhetően, mindenki elégedetten távozott és rendeltetésszerűen használják majd a megszerzett élelmiszert.

 

Szinte megdöbbentő és egyben elkeserítő, hogy ebben az egykori mezővárosban ennyi rászoruló él, akinek valóban meg kell küzdenie a betevő falatért. S az élelmiszerosztásnál csak az igazán nehéz helyzetben lévőket lehetett látni, s nem 1500 ember, hanem a statisztikai hivatal Gútára valószínűsíthető adatait elnézve ez a szám jóval nagyobb. Vannak úgynevezett rejtőzködő szegények és már-már nyomorultak. Nem vitás, a szociális háló kezd szétmállani. S jelen pillanatban nemcsak Gútán, de az országban sem láthatóak valamiféle javulásra utaló jelek. Természetesen igazságtalan lennék, ha semmittevéssel vádolnám a város vezetését és az önkormányzatot, valamint annak tanácsadó szerveit.

 Akadnak segítségnyújtások, akár anyagi jellegű, de ennél jóval továbbmutatnak a lehetőségek és emberbarát körülmények teremtése. Ebbe a kategóriába nem tartozik bele a városi lakások igénylésénél lévő sokak számára teljesíthetetlen követelmények és javaslatok. A szociális bizottság. Dr. Viola Miklóssal az élen nincs könnyű helyzetben. Történhetnek-e visszaélések? Ki látja, tudja, mi is a valóság az egyes üléseken, a szociális jellegű kérdések megvitatásánál? Nem könnyű feladat igazságosnak lenni egy emberi kérdésben, mivel minden az emberekről szól, s azok legintimebb életéről. Mégis vannak olyan hangok, amik szerint nem tisztességes munka folyhat akár a lakások kiutalásánál, akár más kérdések megvitatásánál. Nem szeretném sem pro, sem kontra megvizsgálni a tevékenységet, a testület megválasztotta, tehát jogerősen működik, s csak bízni lehet, hogy a törvények teljes ismeretében és azok szigorú betartásában folyik a munka. Vizsgáljuk meg azonban, hogy miért is kerülhetnek az emberek ilyen nehéz anyagi és erkölcsi mélységekbe.

A jelenkor körülményei sajnos nem teszik lehetővé az emberek egészséges létezését. Ezek okai kétféleképpen jellemezhetőek: vannak a szubjektív, azaz a személy saját maga váltja ki a vele történteket, s vannak az objektív, hívjuk külső történéseknek, amelyeket kis vagy semmilyen mértékben nem tudja az ember befolyásolni. Hosszasan lehetne ecsetelni mindkét oldal pozitívumait és negatívumait, egyet azonban nem lehet elfelejteni: minden okkal történik. Ez nem egy világmegváltó felismerés, csak talán jobban megérthetőek azok, akiknek egyetlen napi betevőjük a mások által hátrahagyott, kidobott és feleslegesnek ítélt ételmaradványok. Az erre vadászókat az köznyelv kukázóknak nevezi. S ez nem egészen függ össze a hajléktalansággal, bár nyilván köze van hozzá. Gútán megközelítőleg háromszáz hajléktalan él.

Ám csak nem egész egy százalékuknak nincs igazi fedél a feje felett. Nem tudom, pontosan mennyi szeméttároló edény található a mintegy tizenegyezer lakosú városban. Az éhezők azonban tudják. És saját területeket osztanak fel, hogy ki melyik városrészben szedheti az ételt, élelmiszert, miegymást a konténerekből és kukákból. A területeket pedig vehemensen védik egymás között. Ezidáig nem volt különösebb incidens, bár az ún.: Dankó Pista telepen és környékén élők bizonyára tudnának mesélni igen szaftos történeteket. Valódiságuk megkérdőjelezhető. Ahogy az az állítás is, hogy az említett telepen megsütöttek és megettek egy kutyát. Bár sokan ezt reálisnak tartják. Nos, Gútára is begyűrűzött az éhezők viadala, ám nem a hollywoodi szirupos filmbéli történet, s nem is a híres könyv rajongói vertek itt tanyát, hanem ez már kérem szépen a kőkemény és véres valóság. Emberek éheznek. Az éhes ember elkeseredettségében pedig sok mindenre képes: lop, csal, hazudik, és végső megoldásként öngyilkosságot követ el.

Tarthatatlan az állapot, egyre inkább elharapódzik a bűnözés és a kilátástalan helyzetből született elkeseredés. Már nem lehet tovább húzni azt a bizonyos nadrágszíjat. Megoldás? Ez nagyon összetett. Nincs munkalehetőség, akkor nincs pénz sem. Ha nincs pénz, az emberek nem tudják fizetni az illetékeiket, adót az országnak és a városnak. Ha az országnak és városnak nincs pénze, nem tud munkahelyeket teremteni, nem ad lehetőséget másoknak sem. Ördögi körnek tűnhet. De csak tűnhet.

Igazi megoldás, bármily hihetetlen, az emberek kezében van. Ez pedig a tudatosság. Tudatosan vásárolni, támogatni az arra érdemeset, a helyi vállalkozót támogatni, mert az visszaadja a pénzt a városnak, s amikor kialakult az embereknek a – ha úgy tetszik: lokálpatriotizmusa – akkor négyévenként tudatosan olyan képviselőket választani, akik méltóan képviselik a lakók érdekeit, hogy érdemes legyen ebben a festői természeti szépséggel megáldott városban élni; ahol szépek, rendezettek, tiszták és békések az utcák; ahol vidám gyermekzsivajtól hangosak a játszóterek; ahol minden adott ahhoz, hogy jól és összhangban éljünk.

Nem kell hozzá sok, csak mindenkitől egy kevés, de mindenkitől és tudatosan alakítani önmagunk sorsát. Művelődni és okulni a múlt hibáiból. Nem felhánytorgatni, hanem elfogadni, megbocsátani, és továbblépni. Nem mások, hanem magunk miatt. Gútaiak a gútaiakért. Kezdjük el még ma! Kicsiben. S nem kell sok, hogy ismét csillogó fényben ragyogjon a gútai nemzet. Úgy, mint egykor! Te is fontos vagy! Csak az első lépést kell hittel megtenni, a többi jön magától. Kívánom, hogy így legyen! 

A bejegyzés trackback címe:

https://vizcsepp.blog.hu/api/trackback/id/tr84412058

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.