hellogg.jpgFotó: facebook

Megtörtént, ami sokak szerint elképzelhetetlen lett volna. Fiatalodott és függetlenedett a gútai önkormányzat. Jelentsen ez bármit is. Alaposan átalakult a testület, többségbe kerültek a függetlenek, azaz civilek, és bizony eléggé sokszínűvé vált a helyi hatalom. Mit is nyújthat ez a váratlan helyzet az egyszerű embernek, és hogyan lesz képes együttműködni ez a tizenhét különféle ember? A továbbiakban a több lehetséges kimenetelről lesz értekezés.

Nem számítottak rá, hogy bekövetkezhet, mégis megtörtént. Függetlenek kerültek többségbe a tizenhét tagúra csökkentett gútai önkormányzatba, számszerint 11-en vannak, és hatan vannak MKP-s tagok. Így már egészen máshogyan kell foglalkozni a közügyekkel. Mert benne van a pakliban, hogy a mindenkori ellenzéknek titulált függetlenek dacból, vagy éppen erőfitogtatásból, esetleg a vélt vagy valós sérelmektől vezérelve megtorpedóznak minden olyan javaslatot, amely a "párt" háza tájáról érkezik. Ez azonban csak az egyik része. A másik, hogy előfordulhat, éppen ez a nem összefogás (amelyet igyekeznek mindig úgy feltüntetni, hogy együttműködnének - butaság is lenne nem azt mondani-állítani, amit a választópolgárok hallani akarnak, aztán majd puding próbája az evés) viszi mellékvágányra Gúta gazdasági, szociális és kulturális szétzilálódását. Ami már gyakorlatilag látható - éppen a helyhatósági választások tükrében.

Valahogy ugyanis eljutott a gútaiak zöme odáig, hogy amint meglátja az "párt" jelet bárhol, az vörös posztóként hat rá. Csak részben magyarázható ugyanakkor a pártbeli támogatottság (hiszen az MKP gyenge szereplésén kívül, a Most-Híd sem tudott jobb eredmény elérni - egyik képviselőjelöltjüknek sem sikerült kellő szavazatszámot gyűjtenie a bejutáshoz. Mi történt? Az emberek kiábrándultak a pártpolitikából - úgy ahogy van, jelenleg teljesen és a szavazók bizalmának visszaszerzéséhez számos következetes építkező munkára lesz szükség. Miért is ábrándultak ki az emberek? Mert nem élnek jobban. Nem érkezett el az a bizonyos felemelkedés, az a szebb és jobb élet, amit olyan gyakran hangoztattak a képviselők, helyi szinten is. "Élhetőbb, szebb várost!" Hirdette az Magyar Közösség Pártjának helyi szervezete. Csakhogy az emberek emlékeznek: nyolc éve és négy éve is ugyanez volt a szlogen, és belepillantottak a pénztárcájukba és nem lett benne több az apró, amivel kenyeret vehettek volna a gyermeküknek. Mert egy másik hasonló szlogent ("szüljük tele a Kárpát-medencét") követték. Ez pedig anyagiak nélkül nem megy. Csak senki nem mondta nekik, hogyan!

Az MKP tudatosan vagy sem, de nyilvánvalóan és láthatóan nem kellőképpen mérte fel az erőviszonyokat, illetve kétes hírű jelöltekkel is megspékelt listával indult a választásoknak, holott pontosan tudták, hogy a helyhatósági választásokon nem pártemberekre, hanem egyéniségekre, hiteles emberekre szavaznak a polgárok. Itt a lista is hagyott némi kívánnivalót maga után. Számos teljesen hiteltelen embereket választottak a listára, akik nemhogy javítottak volna, hanem éppen sokszor látványosan (részeges megnyilvánulások) rontottak a párt renoméján. Ez pedig visszaütött. Valamint nem volt megfelelő a marketing, nem volt kellemes a kommunikáció, hiszen folyamatos defenzívába kerültek néhány hangoskodó ex-mkp-s miatt. Így pedig nem lehet összefogást hirdetni. Illetve lehet, látható az eredmény. Szétforgácsolódott a párt, és egyre nagyobb repedések mutatkoznak rajta. Mehet az erőltetett kommunikáció az egységről meg az újraszerveződésről. De ha már maguk a tagok se igazán hisznek benne és kívülről is látszik, akkor nem lehet, hogy tényleg nagyobb a baj, mint azt mutatják vagy látni illetve láttatni akarják? Természetesen egy ennyire heterogén közegű magyar társadalomban mindig is lesznek nézeteltérések és súrlódások, de éppen ehhez kell az erős vezető, aki kellőképpen kordában tartja és összefogja a csapatot. Különben látjuk, mi lesz belőle. De ma már egyre kevésbé vannak bólogató pártkatonák, akik zokszó nélkül tűrik és teljesítik a javaslat formájában érkező parancsot. Sem ideológiailag, sem pedig meggyőződésbeli gondolkodásmódilag nem lehet megtartani az egységet. Már nem, ez a vonat már bizony elment. És úgy megszűnt az azon közlekedő sínhálózat, mint éppen száz éve Gúta-Komárom között elindított vasútközlekedés.

Koczkás Beáta, az MKP helyi szervezetének elnöke sincs a helyzet magaslatán. Terjedelmes értekezésében kifejti, hogy nem igazán jó, ha a civilek politizálnak, ezért még inkább azon kellene munkálkodni, hogy az elveszített bizalmat visszaszerezzék. Valóban? És mit csináltak az elmúlt négy-nyolc évben? Mennyi idő után lehet azt mondani, hogy a folyamatos újraszerveződés lényegében a hattyú halála? Személyi hitelességéhez az sem járul hozzá, hogy a bort iszik (valóban!) és vizet prédikál attitűdjét nem tudja (vagy szándékosan nem adja) kellőképpen az embereknek megmagyarázni. Illetve nem egyszer került heves szóváltásokba Borka Roland újságíróval, illetve legutóbb éppen egy sms-ezést hozott nyilvánosságra. Nem egy üzenetet, hanem egy sms-ezést, amit az érintett se hagyott szó nélkül, így nem tudjuk, vajon mi késztette a jelenleg regnáló alpolgármestert ezen nem éppen szokványos tettre. Talán a kétségbeesés? Az üldözött (anya)oroszlán utolsó bőgése?

A Most-Híd párt annyira leszerepelt, hogy arra nincsenek is szavak. Ott igazán látható, milyen az, amikor teljesen hiteltelen és érdektelen embereket állítanak egy látszólagos listára. Mintha maguk a jelöltek se vették volna komolyan. Se kampányakció, se annak látszó akció, de még csak tudatos emberépítés se folyt. Olyan, mintha csak a zavarosban halásznának és a 'meglátjuk, mi lesz' szlogent választották volna. Gyenge volt, mint a lepkefing. Ha nem kapják gyorsan össze magukat - az anyaszervezetükkel az élen -, akkor volt-nincs híd. Marad a komp. Amelyről Petőfi óta tudjuk, milyen, ha kikötik...

A bekerült függetlenek pedig fogvicsorgatva és tűkön ülve várják, mikor lehet megtorolni mindazt, amit ellenük elkövetett az MKP-s többségű önkormányzat. Kemény időszaknak nézünk elébe. És Angyal Béla (független) már jelezte, nem adja egykönnyen magát.

De ez még mindig csak egyik része, a probléma ennél jóval összetettebb, és nemcsak helyi jellegű megoldásokat kíván. Mégis, az emberek azt büntetik, aki a legközelebb áll. És keményen odasóztak most a pártpolitikának. Minden szinten. A másik, és jóval veszélyesebb azonban az éppen bekövetkező függetlenségi rendszerváltás, amely könnyen anarchiává változhat. Egyik változat se jó, de egyéb híján, ezt választották, és tudatosan, az emberek. Kiállították a bizonyítványt! Főleg önmagukról. Karikákkal jelezték, nem hagyják magukat többé megvezetni, nem érdekli őket semelyik párt sem, mert csak ígérni tud (hiába nyomták a propagandát a kampányvideóban) és amikor az emberekért kellene tenni, akkor mossák kezeiket, mondván, ez magasabb kompetencia. Ahhoz viszont szintén érdekképviselet lenne, de valamiért önmaguk sérelmeivel foglalkoznak, kevésbé érzik az emberek az igazi törődést. És azt érzik, magukra hagyták őket, egyes egyedül.

Így jókor jött és ezt nagyon szépen felismerte a hellóGúta névre keresztelt ifjúsági mozgalomnak is kitűnő társaság, akik csendben, minden figyelemelterelő megnyilvánulás és harsonaszó nélkül építették a brandet ("hello" előtaggal ellátott címadások), és tevékeny és főleg pártpolitikától és egyéb gazdasági érdekektől mentes, éppen ezért hiteles, fiatalokat szólítottak meg. Mint azt Forró Tibor, a társulás vezéregyénisége (minden tekintetben) egy interjúban elmondta, fokozatos, alaposan átgondolt és részletekbe menően kidolgozott tervet hoztak össze. Ennek pedig meg kellett hoznia a gyümölcsét! Aki ennyire tudatosan és intelligensen építkezik, az sikerre számíthat. Ez a logikus. Természetesen ebben a felgyorsult világban az emberek rohamosan változó szeszélyeit nehéz előrejelezni. Mégis, a hét induló hellóGúta tagból négynek sikerült a bejutás. És éppen a bejutási küszöb alatt maradt az ötödik, szóval ez mindenképpen látványos és mérték felett sikeres szereplés. Mondjon bárki bármit, tudnak valamit a srácok. És egyúttal nehéz helyzetben vannak. Hiszen amellett, hogy elképesztő sikert értek el, ugyanilyen magas feléjük az elvárás. Ami bizony nagy terhet ró(hat) rájuk. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben úgy összefogni a sokszínű önkormányzatot, hogy prosperáló legyen és minden gútai (egyfülű és a hárommellű is) megérezze a kedvező változást. Most tehát ott tartanak, hogy azt mondhatják: köszi, innentől átvesszük. De az elődök nélkül aligha sikerülhet széles körben elterjeszteni az "új látószög"-et.

Gúta vár, és kivár és egészen biztos lehet benne mindenki, hogy újabb négy év múlva keményen és határozottan odateszi a véleményét. Akkor, amikor az igazán számít. Netán valóban ébredőben a "gútai nemzet"? Így legyen! Mert ezzel mindenki csak nyer. Józan ítélőképességet mindenkinek!

A bejegyzés trackback címe:

https://vizcsepp.blog.hu/api/trackback/id/tr746928589

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.