Változások történtek a gútai önkormányzatban. Két képviselő távozott, az egyiket kinevezték, a másik elhunyt, s helyükre újak kerültek, akik novemberig betöltik az adott helyet, mert aztán önkormányzati választások lesznek. Amely szavazáskor már nem 19, hanem 17 képviselőt juttatnak be a testületbe a választók. A megváltozott erőviszonyok miatt és a közelegő választások előtt megnövekedett a tevékenysége a képviselőknek. Mindenki szeretne megmaradni a helyén, és ennek érdekében mindent megtesz, és gyakorlatilag minden eszközt felhasznál, hiszen itt a lét a tét. Mármint a képviselői lét. Amely előnyeit nyilván előszeretettel élvezik a képviselők.

Megbolydult a méhkas, hiszen míg ezidáig a Magyar Közösség Pártja képviselői voltak többségben, mostanra a függetlenek javára billen a mérleg nyelve. Ez pedig számos alkura ad lehetőséget, már ha novemberig normálisan fog működni a testület és nem fogják elhalasztani a nagyobb volumenű döntések meghozatalát a választások utáni időszakra.

Murányi György (MKP) helyére - aki június 1-től az Idősek otthona igazgatójává lépett elő - Őszi Sándor (független) érkezik. Számára nem idegen a képviselőség, hiszen korábban már tagja volt az önkormányzatnak. Ahogyan Szépe Hilda is, aki az elhunyt Varga László (MKP) helyére érkezett. Szépe egyúttal a városi tanács tagja lett. Ő is volt már hosszabb ideig képviselő, és a legutóbbi választásokon csak nagyon minimális szavazatszámmal maradt a "csík alatt".

Ez az új összetétel megfordította a függetlenek és az MKP-sok arányát a testületben, őszig mindenképpen 11 független és 8 MKP-s képviselő foglal helyet a testületben.

Aktivizálódik Angyal Béla, akinek rendre az önkormányzati ülés szinte valamennyi programpontjához van sajátos hozzáfűznivalója, éles kritikával illeti a várost, nem egyszer keményen és élesen fogalmazva. Előreláthatóan a választások közeledtével sem fog kesztyűs kézzel bánni a város vezetésével, ám leginkább az MKP-s képviselők és eszményi képviseletük nem fekszik neki és minden erejével igyekszik "legyőzni" a párttagokat.

Angyalnak azonban nem idegen a párttagság, hiszen korábban MKP-tag is volt, majd következett a Most-Híd párt. Mindkét helyről viharosan távozott, nyilván az elveik nem egyeztek. Annak idején Koczkás Beáta (akkor Samu Beáta), az MKP gútai alapszervezetének elnöke és jelenleg alpolgármester nyílt levélben szólította fel Angyalt mandátuma visszaadására, amire Angyal szintén nyílt levélben válaszolt. Nyilván ebből is kialakult a hosszú évek óta tartó haragszomrád és neheztelés, talán mindkét oldalról. Bár Koczkás Beáta úgy fogalmazott, hogy megbocsátó típus, aki gyorsan el is felejti a rossz dolgokat, ami szerinte egy hálás dolog. Erkölcsileg ez nem kifogásolható. Ugyanakkor a politika nem éppen az erkölcsösségről, vagy éppen a becsületességről szól. Sőt! Bár azért Koczkás egyik nyilvános "vallomásában" megjegyezte, kiábrándítja az a sok negatív vélemény és meglátás, ami az egyik közösségi portálon az elégedetlen emberek közölnek a város vezetés címére.

A közösségi oldal egy nyílt fórum, ahol az emberek minden személyes és személytelen dolgok tesznek közzé, és a véleményüket sem rejtik véka alá, mi több, míg a kimondott szó elszáll, addig az írás ott marad. Ergo, visszakereshető, véleményezhető és tovább fűzhető. Talán éppen ez okoz gondot egyes képviselőknek. Nehezen viselik el az egyre nyíltabb nyilvánosság kendőzetlen vélemény-nyilvánítását. De éppen ettől szép a demokrácia: minden hang meghallgattatik. És az marad fenn, amelyiknek nagyobb jelentőséget tulajdonítanak.

Mint az történt az egyik alkalommal, amikor Borka Roland újságíró munkavégzéséből adódóan megjegyezte, hogy Gőgh Mihály, MKP frakcióvezetője, valamint dr. Viola Miklós (MKP) újságot olvasott az önkormányzati ülés alatt, miközben az iskolák költségvetésmódosítás-javaslatával foglalkoztak a képviselők, és ebből aztán némi dráma született. Mi több, az esetet felkapta a média és felhívta a figyelmet: egy képviselő munkáját a választók ellenőrzik, akiknek az újságírók tolmácsolják a történéseket. Objektíven, minden elfogultság nélkül. Ez azonban egyeseknek nagyon nem tetszik. Gőgh aztán magából kikelve lehordta az újságírót, aki a munkáját végezte és informálta a választókat a képviselők tevékenységéről. Ez részben öngól is az MKP-nak Gőgh részéről, bár Viola oldottabb és közvetlenebb reakcióval lépett az újságíró (azaz a választók hírnöke) elé, ami mindenképpen szimpatikus. Mert itt megjegyezendő, hogy az újságíró a nagy nyilvánosságot, a több száz vagy több ezres olvasótábort képviseli. Őt támadva, mintha közvetetten a választókat támadná az adott képviselő: "mit képzelsz te magadról?" Így pedig nem viselkedünk a választókkal. Információim szerint mindezidáig nem történt bocsánatkérés Gőgh részéről, azaz nem tanúsított megbánást. Nyilván úgy gondolja, ez így helyes. Az emberek-választók azonban nem felejtenek. Időben fogják kinyilvánítani tetszésüket vagy éppen nem tetszésüket. Viola szépen kijött ebből, szimpatikus az emberek körében, hiszen egy orvos még ma is nagy tiszteletnek örvend, és ő remekül kezeli a sajtót.

Ugyanígy kellemes együttműködést alakított ki a sajtóval és a nyilvánossággal az egyelőre egyszemélyben az ifjúságot képviselő kétdiplomás Forró Tibor, aki az ülés alatt internetes naplót (blogot) vezet, így tájékoztatva az ülésen történteket választói felé. Igazán rokonszenves dolog, hogy saját kommentárjaival színesíti a beszámolóit. Ritkán lát és olvas ilyet a választó, amikor konkrét témákról konkrét véleményt olvashat első kézből. Ez mindenképpen népszerűvé teszi azok körében, akiket képvisel, elmondása szerin a gútai fiatalságot. Igazán kiemelkedő önkormányzati tevékenységet nem fejtett - nem fejthetett - ki, tekintve, hogy egyedül van. Így most elsősorban a tanulás szakaszában áll. Bár, nyilván, ősszel már egy nagyobb erővel próbál majd több fiatal képviselőt bejuttatni a testületbe.

Régi öreg rókák is kifejezetten tartják a pozíciójukat, akár az MKP, akár a függetlenek között, akik közül Ferencz László egy erős pozíciót tudhat magáénak, rendre beszavazzák őt. Erős hangorgánuma és egyszerű, közérthető megnyilvánulásai sokak számára rokonszenves. Főleg az egyszerű emberek körében. Ugyanígy Bajcsi Béla független képviselő, aki minden önkormányzaton szinte sziporkázik és egyfajta "józan paraszti ész" elvét követi. Híres mondása: "ha nem jól megy a kupleráj, akkor nem a bútorokat kell lecserélni". Éppen ez az egyszerű, de lényegre törő beszólása teszi lehetővé, hogy képviselő legyen. Sokszor úgy nevezik, hogy ő a nép hangja. És remekül hozza ezt a figurát. Ő egyébként azon kevés képviselők egyike, aki nemcsak napi szinten kapcsolatban áll választóival, hanem közéjük is jár, meghallgatja gondjaikat és ezeket tolmácsolja is az ülésen.

Lengyel István, a szintén az MKP-ból kivált független képviselő annak idején elég hangos botrány közepette hagyta ott a pártot, illetve kiüldözték, mert elmondása szerint ellenvéleményt fogalmazott meg, amely nem felelt meg az MKP akkori vezetésének. Nyílt támadások közepette próbált fennmaradni, erős és sértő kritikákat is kapott, leveleket intéztek és véleményeztek irányába. Dicséretére váljon, hogy sikerült is neki fennmaradnia, annak ellenére, hogy a már megszűnt DP Globál kétes üzemanyagüzlet-botrányt is sokan a személyére vonatkoztatták. Azt követően vált alpolgármesterré, és tisztsége után maradt is az önkormányzati szinten. Valamit nagyon tudhat, ha sikerül talpon maradnia és meggyőznie választóit.

Árgyusi Imre (független) az egyik régi motoros az önkormányzatiságban. Korábban ő is MKP-tag volt, sőt, polgármestersége idején - bár függetlennek vallotta magát - párttagsága élt. Azonban a párttal való összeegyeztethetetlen álláspontja miatt bár polgármesterként nehéz helyzetben volt és a város történetében az egyik legtöbbet vétózó polgármester volt, mégis aztán sikerült nyilván valahogyan háttéralkut kötnie, mert az előző választási ciklusban alpolgármester lehetett, amivel kiválóan bebiztosítani tudta nyugdíját. Jelenleg függetlenként a testület olyan tagja, akinek szakmai felkészültségét nem lehet elvitatni, ugyanakkor sokszor terjengős, és felesleges körmondatokkal próbálja kommunikálni véleményét, ami a mai világban inkább hátránynak számít. Hiszen ma már senki se beszél úgy!

Kögler Zoltán és Fekete Attila "friss húsnak" számít a testületben a függetlenek között. Úgy tűnik, mintha nem találnák a helyüket, illetve még pozicionálják magukat, és nem úgy tűnik, mintha bármelyik klikkhez is csatlakoznának. Bár Fekete sokszor az MKP-s többség elleni kirohanásai arra engednek következtetni, hogy szintén zavarja a párttagok tevékenysége, és minden alkalmat megragad az ellentmondásra. Legutóbb éppen az egyik magyar alapiskola ablakcseréje lehetőségének megtárgyalása közben felvetette, hogy a polgármester által javasolt barna színű ablakok helyett ő a fehér színű ablakokat tartaná jónak. Itt nyilván éppen az ellentmondás figyelhető meg, hiszen mintha alapjáraton nem lenne mindegy, hogy milyen színűek a nyílászárók. Bár az gondolható, hogy mindez csak azért, nehogy a már sejtetett - de ezidáig ki nem mondott - háttéralkus kivitelező nyerje el a munkát... Dehát, ha így is van, valahogyan esetlegesen meg kell hálálni a feltételezett támogatást.

Megosztó személyiségként kétségkívül Hus(z)árik Roland önjelölt festőművész-író lehet jelen, akinek meglepetésszereplése miatt sokan a demokrácia létjogosultságát kérdőjelezték meg. Ennek okaként annak idején lemondott a CSEMADOK gútai alapszervezetének elnöke. Mindenki emlékszik a lejárató és csúnya, már-már a törvényesség határát súroló megnyilvánulásaira, amikor is gyakorlatilag mindenkire ráhúzta a vélt vagy valós vizes lepedőt, kiteregette és alaposan kicicomázta a szennyest és nem elegánsan odacsúsztatta az emberek elé. Nem leleplezés volt, inkább mocskolódás. Minek következtében erős ellenállás következett és az együttes erőnek köszönhetően szabályosan elüldözték őt a városból. Jelenleg Budapesten él és több önkormányzati ülésen se jelent meg, beteget jelentett, remélhetően, nem súlyos a betegsége, hogy mindig éppen a testületi ülés idejében gyengélkedik.

Az MKP-s képviselők között is vannak új arcok. A már említett Viola mellett Madarász Róbert is képviselő, aki a komáromi Marianum egyházi iskolaközpont igazgatójaként a fiatalos meglátást képviseli, és egyben az iskolaügyi bizottság elnöke. Úgy tűnik, szakmaiságára nincs panasz, bár hibákat elsődlegesen tapasztalatlansága miatt vét.

Nagy Sándor és Kürti Endre konfliktuskerülő típusok, és az üléseken akkor szólalnak fel, amikor az feltétlenül szükséges. Csupán kivételes alkalmakkor emelik fel a hangjukat, leginkább a higgadtság jellemzi őket. Ez azonban nem mondható el Koczkás Beáta alpolgármesterről, aki sokszor szenvedélyesen és energikusan fejti ki véleményét, rendszerint, ha támadás éri az MKP-s képviselőket és magát a pártot. Volt, hogy annyira felhúzta magát, hogy kirohant az ülésteremből. Egyébként nem igazán látni az aktivitását, nyilván az alpolgármesterség egy hálátlan feladat. Neki is meggyűlt már a baja a sajtóval, egészen konkrétan a helyi sajtó képviselőjével, Borka Rolanddal. Harcuknak az egyik közösségi oldal tagjai is szemtanúi lehetnek. Ha fogadni kéne, hogy az újságíró vagy az alpolgármester jön ki győztesen, a nagyobb szorzó a média képviselőjét illetné. A nyilvánosság már csak ilyen.

Végül, de nem utolsó sorban Rigó Magdolna és Domján Erzsébet következzék. Rigó már hosszabb ideje képviselő, ennek köszönhetően keményen ellenáll az őt ért támadásoknak. Hírhedten éles vitákat vív Gőgh Mihállyal, holott párttársak, a pénzelosztásoknál. Rigó a kulturális, míg Gőgh a sportbizottság elnöke és összevont pénzösszeg elosztásáért harcolnak és vívnak már-már egészségre káros vitákat. Ez enyhülni látszik, hiszen 2014 elején az önkormányzat hozott egy döntést, hogy már külön pénzösszeg felett rendelkezhetnek. Domján pedig az óvodaigazgató posztját képviselői tisztségre váltotta.

A város első embere sokszor atyáskodóan próbál viszonyulni az önkormányzathoz. Horváth Árpád polgármester (MKP) sokszor nyilatkozta, hogy úgy tekint a városra, mint egy családra, azaz a működése a családéhoz hasonló, ahol sok nézeteltérés és vita után mindig megtalálják a közös hangot. Már második ciklusát tölti polgármesterként és nagyon nagy nehézségnek-botránynak kellene történnie, hogy ősszel ne ő nyerje a választásokat. Bár ebbe még jócskán beleszólhat és alapos változást hozhat az egyre mozgolódó ifjúság. Horváth a megegyezés híve, ha egy mód van rá, kerüli a konfliktust. Ez azonban azt is magával hozza, hogy az igazán jelentős döntéseket is hosszan elhúzva, alapos mérlegeléssel hozza meg, sokszor már az utolsó utáni pillanatban. Ez leginkább az Idősek otthonának igazgatója körül kialakult és városi méretekké vált visszás állapot kezelésében nyilvánult meg. Horváth végül nagy nehezen visszahívatta tisztségéből az igazgatót, aki akkor bosszút esküdött. Ha nem csillapodott le, akkor az őszi választások éles vitáktól lehetnek hangosak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.