11892190_732127723600179_310544643793545237_n.jpg

Nem, nem a legjobb időszakban volt a gútai búcsú. Bár minden évben ugyanakkor, azaz a Nagyboldogasszony mennybemenetelének napjához közeli időpontban rendezik meg Gútán. Immár harmincegy éve. Nem is ez a lényeges. És nem is az, hogy kissé sarkítva fogalmazva, az embereknek a búcsúról nem éppen a mennybemenetel jut eszébe. Vagyis, talán, mégis... Csak talán nem úgy, ahogyan azt elsőre gondolnánk.

hellogg.jpgFotó: facebook

Megtörtént, ami sokak szerint elképzelhetetlen lett volna. Fiatalodott és függetlenedett a gútai önkormányzat. Jelentsen ez bármit is. Alaposan átalakult a testület, többségbe kerültek a függetlenek, azaz civilek, és bizony eléggé sokszínűvé vált a helyi hatalom. Mit is nyújthat ez a váratlan helyzet az egyszerű embernek, és hogyan lesz képes együttműködni ez a tizenhét különféle ember? A továbbiakban a több lehetséges kimenetelről lesz értekezés.

001.jpg

Változások történtek a gútai önkormányzatban. Két képviselő távozott, az egyiket kinevezték, a másik elhunyt, s helyükre újak kerültek, akik novemberig betöltik az adott helyet, mert aztán önkormányzati választások lesznek. Amely szavazáskor már nem 19, hanem 17 képviselőt juttatnak be a testületbe a választók. A megváltozott erőviszonyok miatt és a közelegő választások előtt megnövekedett a tevékenysége a képviselőknek. Mindenki szeretne megmaradni a helyén, és ennek érdekében mindent megtesz, és gyakorlatilag minden eszközt felhasznál, hiszen itt a lét a tét. Mármint a képviselői lét. Amely előnyeit nyilván előszeretettel élvezik a képviselők.

matrix.jpg

Szerencsétlen reakcióból médiaszenzáció lett a gútai testületi ülés közvetítésénél. Történt, hogy Borka Roland újságíró, a gútai képviselőtestület március 31-i, hétfői üléséről tájékoztatott az egyik közösségi oldalon. Részletesen beszámolva minden érdekes dologról, megemlítve egyik hozzászólásában, hogy az iskolaügyi anyagot képező költségvetésmódosítás megtárgyalásánál néhány képviselő elővette az újságot, lapozgatta és olvasgatta. Név szerint is megemlítette, hogy Viola Miklós Új Szót, míg Gőgh Mihály valamilyen szlovák nyelvű napilapot olvasott. Mindkét képviselő MKP berkeiben került a testületbe. Borka Roland tájékoztatásában azonban nem kommentálta, se nem véleményezte a tevékenységet, csupán lejegyezte, amit látott, és a tevékenység megítélését az olvasóra bízta. Azaz, végezte a munkáját, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.


kulichlaci.jpg

Kép: V.Krasznica Melitta/Új Szó

Hosszú és zavaros ügymenetet követően végül pont került a gútai idősek otthona igazgató személye körül kialakult botrány végére. Kezdődött azzal, hogy az illetékes bizottság idén nyáron úgy határozott, bizalmatlansági szavazást eszközöl Kulich László, igazgató ellen, mivel állításuk szerint szakmailag alkalmatlan a pozíció betöltésére. Hogy ezt mégis mire alapozták? Nos, a bizottsági jegyzőkönyv szerint sok visszás állapotról kaptak információt a tagok, és a biztosság elnöke, dr. Viola Miklós többször összeszólalkozott az érintettel, minek következtében személyes okok is közrejátszhattak az igazgató úr elleni bizalmatlansági szavazás beterjesztéséhez.

Részletek a tovább mögött!

adamisanna01.jpg

Ha csak annyit említünk, hogy Gyöngyhajú lány, Petróleumlámpa, Ringasd el magad, vagy éppen a Valaki mondja meg, akkor nyilván sokakban feltörtnek ifjúságának emlékei. Mindezen és sok más világslágerrá vált dal szövegéért Adamis Annának lehetünk hálásak. Talán kevesen tudják, de Anna a felvidéki kisvárosban, Gútán született és élt hároméves koráig. Büszkék erre a városlakók, olyannyira, hogy még 2008-ban Pro Urbe díjjal tüntették ki, amit nemrég vett át a művésznő egy valóban megható, megindító és ünnepélyes keretek között.

Bizony kérem szépen, itt zsidó származásukat kiemelendő nevezték meg azokat a "bűnösöket", akik a trianoni békeszerződéshez kötődnek. Gőgh Mihály, a gútai önkormányzat Magyar Koalíció Pártja frakciójának vezetője indulatoktól sem mentes beszédében megnevezte azokat, akik közrejátszottak a Nagy Magyarország széthullásához. Az alábbiakban kommentár nélkül közzétesszük ünnepi beszédét.

 

 

Élelmiszersegély-csomagot osztogattak Gútán a rászorulóknak. Egészen jelentős mennyiségű, húsz kiló simalisztet és húsz kiló száraztésztát (szlovák rizs és „csőtészta”), s egy darabig nem kell éhezniük a rászorulóknak. Annak rendje és módja szerint az Európai Únió által támogatott segélycsomagot végre megkaparinthatták az arra jogosultak, mert kritériumhoz kötötték, ki az, aki rászorul és ki az, aki elél nélküle is. A Biofeed vállalat udvarán szépen elkezdték szétosztani a csomagokat, mint ahogy más sem, ez sem ment zökkenőmentesen, hiszen az igénylők igencsak hangoskodva és követelőzve előzték meg az addig békésen álldogáló igénylőket. A városi rendőrség jelen volt és figyelt a rendre. Remélhetően, mindenki elégedetten távozott és rendeltetésszerűen használják majd a megszerzett élelmiszert.

Csak tudnám, miért is annyira tragédia, hogy Gúta szlovák elnevezése Kolárovo maradt. Nem számít annyira, a legfontosabb, hogy béke legyen és nyugalom, hogy élhető legyen a város. De sajnos nincs így. Mert a lakók kivájnák egymás szemét is, ha nem lenne büntetendő. Miért kell másokat okolni saját kudarcunk miatt? Nem kívül, hanem önmagunkban kell keresni, mit rontottunk el. Ami a gútai referendumot illeti: mindenki tudja az eredményt. Elkezdődött a sárdobálás, egymásra, gútaiak a gútaiakra (vagy kolárovóiakra?). Nem kell ide külső erő, szétziláljuk magunk ezt a kis közösséget. Holott nem ezt érdemelné. Gondoljunk csak bele, a történelem folyamán is nagy tettekre volt képes a "gútai nemzet". Elég csak a Napóleon császárral való szembeszegülést említeni. De páratlan összefogásról tanúskodtak a lakók a múlt század valamennyi évtizedeiben, a legemlékezetesebb talán az 1965-ös árvíz, amikor a gútaiak egy emberként álltak ki a másikért és egymásnak/egymáson segítettek, mert tudták, a közösségben az erő.

gutakolarovo.jpg

Drága szeretteim, hát mit tesztek ismét velem? Most azon vitatkoznak annyira tisztelt és becsült lakóim, hogy ezentúl milyen névvel illessenek engem. Anyakönyvi kivonatom ugyan nincs, de születésemet kb. 1268-ban állapították meg. Nevem: Villa Gutta. Ezzel törzskönyveztek, ez volt az első, igaz, hogy latin, de nevem. Sokáig ez határozott meg. Aztán, ahogy egyre többfélék lettek itt az emberek, annál inkább változott a megnevezésem, és sok-sok évig (magam sem emlékszem, mennyi ideig) Gúta voltam, és máig annak is neveznek. Aztán mindenféle seregek jöttek-mentek, s itt most nem részletezem, elég gond nekem ilyen idősen emlékezni. Nézzétek ezt el nekem. Rossz emlékeim vannak az 1948-as időt illetően, amikor is, számomra érthetetlen módon, Kolárovo-ra kereszteltek. Csak úgy! A megkérdezésem és beleegyezésem nélkül. És arra köteleztek, hogy ezentúl ezt használjam.